Hetvenéves az évszázad mérkőzése

Sokszoros ünnepnap november 25. Kereken hetven éve győzött a magyar Aranycsapat a londoni Empire Stadiumban Anglia ellen, az első, kontinensről érkezett válogatottként győzelmet aratva a sportág feltalálói fölött. És éppen harminc éve, 1993-ban nyilvánította az MLSZ e jeles dátumot a Magyar labdarúgás napjává. Ebből az alkalomból a Budafoki MTE vezetői megkoszorúzták a Promontor utcában álló Zakariás József, az Aranycsapat fedezete mellszobrát.

Csípős késő őszi időben gyűltünk össze a Promontor utcai létesítmény előtt, hogy megkoszorúzzuk Zakariás József, az Aranycsapat budafoki illetőségű alapembere mellszobrát. 

Koszorút helyezett el mások mellett Zakariás Ágnes, a 35-szörös válogatott olimpiai bajnok és vb-ezüstérmes labdarúgó lánya, Németh Zsolt országgyűlési képviselő, Jakab János, a BMTE tiszteletbeli elnöke, Vizi Sándor ügyvezető elnök, Kálmán Zoltán, a Zakariás Alapítvány kuratóriumi elnöke és Szepesfalvy Anna alpolgármester. Koszorúztak még a Budafok LC vezetői és játékosai.

Az ünnepi aktust követően beszélgettünk Zakariás Ágnessel, aki eleinte húzódozott, szerényen el akarta hárítani a riporter kérdéseit, de aztán szerencsére egyre jobban belelendült.

„Jaj, istenem, mi újat tudok még mondani?! – mondta mosolyogva. – Egyidős vagyok az évszázad mérkőzésével, és az az igazság, hogy édesapám hétéves koromban elment Afrikába, Guineába edzősködni, és csak akkor tért vissza, amikor már tizennégy éves kamasz voltam. Aztán meg hamarosan el is váltak édesanyámmal. Keveset voltunk együtt, továbbá abban az időben majdnem hogy tilos volt beszélni az Aranycsapatról.”

Zakariás Ágnes elmondása szerint csak azután kezdett ismerkedni az Aranycsapat történetével, a londoni 6:3-mal, amikor Puskás 1981-ben hazajött, és oldódott a „cancel culture”, az Aranycsapat sikerei eltörlésének kultúrája.

„Édesapám is akkor kezdett, hogy úgy mondjam, oldódni, és egyre többet beszélt a régi szép időkről. Sajnos azonban ő halt meg elsőnek a társak közül, 1971-ben, amikor én még csak 18 éves voltam. Azt viszont tudom, és ez rosszul is esett, hogy édesapámat csak úgy emlegették, mint annak a csodálatos együttesnek a szürke eminenciását. Hát bármennyire is szürke volt, azért az öt legfontosabb meccsen, az 1952-es olimpiai döntőn, az 1953-as, olaszok elleni római 3-0-s mérkőzésen, vagyis az Európa-bajnokság fináléjában, az angolok elleni 6:3-on és a 7:1-en, és 1954-ben a berni vb-döntőn. Akkor talán mégsem lehetett annyira szürke...”

Az ünnepi megemlékezés úgy volt teljes, hogy Jakab János és Vizi Sándor a szomszédos budafoki temetőben felkeresték és megkoszorúzták Sebes Gusztáv, az Aranycsapat legendás szövetségi kapitánya sírját. A néhány éve felújított síremléken a nagyszerű edző arcképe mellett látható az MLSZ, a MOB, az MTK és a BMTE címere. Sebes pályafutása eltéphetetlenül összefonódott Budafokkal, 1945-ben az ő szakmai irányításával jutott fel először az NB I-be a csapat.

Ch. Gáll András